Elröppent idő

Mosatanában valahogy nehéz új bejegyzést irnom. Hetente kétszer belekezdtem, de sehogy se sikerült úgy elinditanom, hogy megfelelőnek találjam... De ahogy elnéztem a többi blogot, ott is hasonló helyzetben lehetnek a szerzők (természetesen nem mindenki).

Munka:
Nekem a munka (még) nem kezdett el megnyugtató lassúságúvá, megszokottá válni, mint másoknak. Az utóbbi időben főleg irodában voltam, ahol sikerült ledolgozni azt a hihetetlen mennyiségű elmaradást amit a főnöknek nem sikerült egyedül. Sajnos amint elértük két hete azt a szintet, hogy nyugodtan lehessen ELŐRE dolgozni, szükség lett még egy csapatra a terepen, igy hol egyedül, hol egy segéddel ki kellett rohanni. Múlt héten 4, azelőtt 3 napot voltam kint. Ezalatt az idő alatt újra akkora feladatmennyiség tornyosult fel, hogy hetekbe fog kerülni ledolgozni.
A kollégákkal egyre könyebb együtt dolgozni, mindenki lassan beleszokott abba a szerepbe, amit be kell töltenie a cégen belül. A rangidős kolléga, mostanában csak olyan site-okra jár, amik nagy pontosságot igényelnek, és nem lehet oda mást küldeni. A másik három srác próbálja a fennmaradt 15-20 site földmérési feladatait ellátni, több kevesebb sikerrel.
Közben úgy néz ki nekem is sikerült egy komolyabbat hibáznom, bár jó OZZI módra próbállom elháritani a felelősséget... :) Még júliusban, egyik reggel mikor beértem az irodába, a főnököm, lerakott elém egy tervet, meg adott egy fájlt, hogy ellenőrizzem le, hogy minden rendben, és mehet kitűzésre, mert még aznap kell. Rendben össze is raktam mindent, de október közepén kiderült, hogy a rossz tervváltozathoz ellenőriztem le a digitálist. Ami rosszabb, hogy egy héttel a kitűzés után kaptunk egy emailt a project managertől, hogy ellenőrizzük le, hogy biztosan jók-e a falak, mert nem úgy néznek ki mint a terven. Na ennek meg kellett volna kongatnia néhány vészcsengőt, de annyira "busy" volt az az időszak, hogy a főnök "elsiklott" az email felett. Igy körülbelül 60 méternyi falat kell újraépiteni, körülbelül 10.000 AUD értékben... Szóval nekem is becsúszott egy baki, de a főnök nagyon lazán kezeli.
Minden napra jut valami hasonló "agyrém". 99%-ban nem a mi hibánk, de mikor jön egy ilyen telefonhivás, azonnal el kell dobni mindent, és a helyenként hiányos, nem jól szervezett nyilvántartási rendszerben vissza kell keresni, hogy mi történt.
A szeptemberben elkezdett átalakitásokból a tényleges földmérők, még mindig nem éreznek semmit, csak a műszereket sikerült (nagy nehézségek árán) úgy megszervezni, hogy most 4 teljes felszereltségű csapat van terepen, de bármikor ki tudunk küldeni egy pótcsapatot egy GPS-el.
Amúgy már mindenki a karácsonyt várja. Én legalábbis már rettenetesen. Változatlanul heti 55 órákat tolok, amivel nem lenne semmi gond, ha nem kéne más "szarságait" is nekem megoldanom. Mindenesetre a cég szervez egy mikulásbulit, és egy nagyszabású karácsonyi bulit, ahová 80 embert várnak "beöltözve"... A beöltözés támája: "Karácsonyi csillogás". Mivel még sose voltunk ilyen bulin, izgatottan várjuk milyen lesz, Ildi már nézegeti, hogy milyen jelmezzel lehetne magunkat jobban leégetni. :) Sebaj, ha sör lesz minden rendben.
Neki az utóbbi egy hónap azzal telt, hogy berendezzük neki az itthon "szalont", illetve összerakjuk a honlapot hozzá. Ezt a héten el is kezdtük hirdetni, egyenlőre csak a helyi magyarok körében. Közben Ildi szorgosan leste az állásokat a neten, és küldözgette a CV-jét. Egészen tegnapelőttig semmilyen érdemi visszajelzés nem jött, viszont pénteken felhivták őt egy nagy franchise cégtől, és TELEFONON 10 percet beszélgettek vele. Ez azért nagy dolog, mert nekem is hónapokig tartott, mire annyira értettem az ittenieket, hogy telefonon megfelelően tudtam kommunikálni. Szóval az eredmény egy próbanap csütörtökön. Drukk-drukk.

Pihenés-lakás-egyebek:
Nagyon hosszú, és esős volt az idei tél (esős évszak). Azt mondják hogy olyan másfél hónappal tovább tartott, és az egész éves csapadékmennyiség leesett vele. (Voltunk fent az egyik viztározónál, és valóban tele volt) Elég kellemetlen hangulatú volt annak ellenére, hogy nem kellett havat lapátolni, leveleket gereblyézni, és jeget kaparni a kocsiról. Sokkal könyebb igy, hogy beköszöntött a nyár, napsütéssel, és 36°C-al... Igyekszünk minden hétvégén egy kis időt a strandon tölteni, élvezni az óceánt.
A lakásbérletünk október végén lejárt, és minden további kötekedés-emelés-értesités nélkül folytatódott. Kaptunk egy levelet, hogy még akarunk-e maradni, és mennyit, illetve jöttek egyszer a bedőlt keritésrészre javitási árajánlatot adni, de eddig semmi egyéb nem történt.
A havi fenntartási költségünk továbbra is olyan 3800AUD körül mozog. Ebben minden olyan kiadás benne van átlagolva, ami rendszeresen előfordul+a szórakozásra költött pénz, de például a bútorok, autó, stb. nem.
Nagyon élvezzük, hogy itt van a kutyusunk, akit otthonról hozattunk ide. Mikor kikerült a 30 nap karanténból, azért voltak kétségeim, mivel két napig másfél órát aludt, és fél órát volt ébren. De ez harmadnapra elmúlt, és azóta a világ legvidámabb kutyusa él velünk.