Csendes mindennapok

Sokan irtátok, hogy Ildi mindennapjairól szeretnétek olvasni. Mindennel próbálkoztam, de nem sikerült, meggyőzni, hogy irjon a blogra, úgyhogy megpróbálom én leirni, hogy én hogy látom az ő mindennapjait. (A bejegyzésnek a kinai kormányénál is komolyabb cenzúrázáson kellett átesnie.)

Körülbelül fél éve ért véget eddigi legszebb nyaralásunk Perth-ben, és kezdődött el új életünk idelent. Ildinek ez az intenziv nyelvtanulást kezdetét jelentette. A kezdő szint feletti csoportba sorolták egy felmérés után. Ez biztositotta neki a megfelelő gyakorlási lehetőséget, egy olyan szinten, amin még biztos tudással rendelkezett.

Kezdetben heti 6 órában tudott tanfolyamra járni, amit 1 óra Skype-os angollal toldottunk meg. Ez összesen olyan heti 15-20 óra elfoglaltságot jelentett, amig Port Kennedyben laktunk. Itt ez volt a maximum óraszám amit elérhettünk, mivel az AMEP keretein belül nem lehetett több órát felvenni. Mindezek mellett Ildi folyamatosan újságokat olvasott, filmeket nézett angolul, illetve besegitett vendéglátóinknak a háztartásban. Ez igy ment másfél hónapig, majd Ildi ezek mellé egy új lakás megtalálásának feladatát vette a nyakába. Körülbelül 3-4 hét alatt találtunk is lakást magunknak, ami árban, és elhelyezkedésben tökéletes volt, viszon sajnos öreg, és rettentően "koszos" a mi fogalmaink szerint. Ildi három héten keresztül minden nap 6-9 órában takaritott. Ennek az eredményét láthatta az a néhány ismerős akit eddig sikerült vendégül látni itt.

Az OZZI tanrend szerinti 3. szemeszterben kezdett el Ilid a helyi Thornlie-i nyelvsuliba járni, ahol rögtön azzal kezdték, hogy áttették magasabb csoportba. Itt már nem 99%-ra tudta teljesiteni a feladatokat, hanem csak olyan 50% környékére. Az óraszám is megnőtt heti ~12 óráról ~20-ra, plusz házifeladatok, angol filmnézés, stb. A múlt héten mondták is neki, hogy annyira gyorsan halad, hogy a következő szemeszterben valószinűleg fel kell tenni még egyel magasabb csoportba. Ez az AMEP által tanitott legmagasabb szint.

Sajnos mivel az új hely nem a legjobb környéken van, nagyon sokrétű Ildi osztálya. Általánosságban elmondható, hogy rendkivül alacsony a tanulási motiváltság. Nem érzik kitörési lehetőségnek a nagyobb angoltudást, vagy csak lusták, úgy általában. Van olyan közel-keleti fickó, aki menekültként érkezett hajón, és pensiont kap, tehát semmi se motiválja a továbblépésre.

Ami nekem személy szerint csalódás, hogy én azt reméltem, hogy a tanfolyam megfelelő önbizalommal fogja felruházni, főleg az alapján, ahogy az osztálytársai haladnak, illetve, hogy mennyire nem veszik komolyan a tanfolyamot. Amire nem számitottam, hogy a "sulis", "nyelvtanulós", "védett" környezet teljesen más, mint az azon kivüli világ. Igy amig Ildi egyre magabiztosabban beszélt az órákon, és a suliban, addig az iskolán kivüli környezetben nem javult az önbizalma.

Ildinek olyan két hónappal ezelőtt kezdtünk el "félkomolyan" munkát keresni. Neki azért problémás ez a kérdés, mert ő, a személyisége miatt nem tud úgy munkát keresni, hogy mindegy-mindegy alapon beadja mindenhova a jelentkezését, ahova csak tudja. Illetve nem tudja a negativ eredményt tapasztalatszerzésnek tekinteni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekem nem esne rosszul egy munkahely nem megszerzése, de mivel nekem volt szerencsém egy olyan cégnek besegiteni, ahová ugyan beadtam a jelentkezésemet, de vissza se hivtak, és igy tudom, hogy milyen kaliberű embereket foglalkoztatnak. Nyugodtan állithatom, hogy ők jártak rosszabbul. :). Ezzel csak azt akarom mondani, hogy azzal, hogy visszautasitanak valakit, nem azt fejezik ki, hogy jobb szakmailag, csak azt, hogy benne jobban megbiznak, mert OZZI, vagy POM, vagy KIVI. Illetve valószinűleg a nyelvismeret miatt jobban el tudja magát adni.

A munkakeresést internetes önéletrajzküldözgetéssel kezdtük (3 cégnek), majd miután meggyőztem Ildit, személyesen is kiosztottunk néhány önéletrajzot (3 cég). Hatból három helyről keresték meg (ami szerintem jó arány). Volt egy telefonos interview-ja ami nem sikerült túl jól, mivel nem értett szinte semmit a menedzserből aki beszélt hozzá, illetve csak egyszavas válaszokat adott, ami nem volt túl meggyőző. Sajnos ez kellemetlen élmény volt számára, de tanult belőle, és a következő megkeresésnél már sms-eket kért, illetve személyes interview-t. Igy össze is jött neki az első körös személyes interview, majd később a második körös szakmai interview is! Mindenkitől elnézést, de én ezt nagy eredménynek tartom, egy olyan szakmában, ahol a nyelvtudás az átlagnál többet nyom a latban.

Mindenesetre nagyon reménykedett benne, hogy onnan vissza fogják őt hivni, mégis inkább olyan embert  választottak, akivel nincs nyelvi probléma.

Gondolkodtunk házi fodrászat elinditásában, kutyasétáltatásban, és önkéntes munkában is, hogy az angolt más környezetben is szokja Ildi. Most éppen a házi fodrászatot igyekszünk beinditani, amihez sajnos ebben a házban igen komoly előkészületek szükségesek.

Egy biztos aki kicsi, vagy közepes angoltudással keres itt munkát, annak nagyon nehéz dolga van. Ha van egy OZZI aki közel hasonló teljesitményt tud nyújtani a szakmai bemutatkozáskor mint te, akkor őt fogják felvenni, és ez ellen nincs ellenszer. Ki kell fogni azt az álláslehetőséget, ahol a szaktudásra nagyobb a szükség, mint a nyelvtudásra.

Közben ma végre sikerül kiskutyánkat kihozni a karanténból, ahol 30 napot töltött, úgyhogy a hosszú hétvége vele fog telni. :)