Munkahelyi beilleszkedés

Találtam megint egy kis időt bejegyzésirásra. (nincs "hosszú i"-m az új laptopomon, úgyhogy kérlek ne akadjatok fenn a hiányán)

Az elmúlt 3 hétben volt néhány újabb munkahelyi történés, amit szeretnék veletek megosztani, mert talán érdekes lehet.

Azzal kezdeném, hogy egy "kicsi" cégnél dolgozok (családi vállalkozás), ami nem rendelkezik licensinggel, ami azt jelenti, hogy bizonyos munkákat nem végezhet. NAGYON rendesek, értelmesek, és tiszteletreméltóak a főnökömék (OZZI házaspár). Jól megy nekik, de sokat is dolgoznak. JÓVAL többet mint én, ami nagy szó...

Nekem a munkaheteim 55 órásak, ami NETTÓ ledolgozott órát jelent, tehát az előkészitést, hazautat, megbeszéléseket nem tartalmazza (kb. heti 5-10 óra). Na a főnököm fél órával előttem van bent, és néha órákkal tovább marad....

A cég két részre tagolódik Perth METRO-i (városi), és északi bányavidéken, Fly In Fly Out (also known as Fit In Fuck Off) munkákra. Mivel Perth a két végén terjeszkedik (észak, és dél) ezért a METRO részleg is két részre osztható. Az északi részen földmérő vállalkozók dolgoznak a cégnek (szerződéses munkák), mig délen alkalmazottak.

A bányavidéken 4 földmérő + figuráns van 3/1 vetésforgóban (roster), Perth északi részén 2-3 alvállalkozó, itt délen pedig (jelenleg) 5 földmérő + 5 figuráns. Ez kb 18 állandó alkalmazottat jelent, az én esetemben pedig 5-10 embert aki előttem helyezkedik el a szamárlétrán. De ez nem ilyen egyszerű. Hiszen a friss emigráns, hogyan is mérhetné magát az itt született OZZI munkavállalókhoz. Hát sehogy. Azt kell hogy mondjam, hogyha nem lenne ilyen intelligens főnököm, akkor esélyem se lenne velük szemben. Nem a szaktudás miatt, hanem mert egyszerűen könnyebben megértik egymást, és 5 perc beszélgetés után "mate"-ek, azaz haverok lesznek. Ez nekem nem megy, és valószinűleg nem is fog soh, pedig én aztán "nyitottnak,és közvetlennek" vallom magam, de egy eredeti OZZI még inkább az. Szóval nyugodtan legyetek nyiltak, és lazán közvetlenek interjúkon, mert nekik mások a normáik ezen a téren!!

A más normákkal kapcsolatosan sajnos sikerült konfliktushelyzetbe is kerülnöm. Megpróbálom tárgyilagosan leirni a helyzetet, illetve az eredméynét. Ki-ki döntse el, hogy mit csinált volna máshogy, mit nem, és hogy az mennyivel lett volna jobb mint amit én tettem. Viszont azt megköszönném hogyha leirnátok azt, hogy ti is annak látjátok-e a helyzetet, mint én, vagy csak én reagáltam túl.

Január 23.-a hétfő van. A "fagyos" 6-7°C-os reggelnél csak a hangulatom fagyosabb, mert azzal a segéddel soroltak össze, aki "elfelejtett" beleszállni a főnök karton sörébe. A nagyobb baj, hogy ő változatlanul nem tartja magát hibásnak az ügyben... :S
- Sebaj -gondoltam- a barátom nem lesz, de kollégának elmegy.
Gyors összepakolás  után irány a legközelebbi benzinkút, mert porzik a tank. Barátunk szó nélkül feláll, és bemegy a boltba, venni valamit. Itt nem lehet a töltőpisztolyon bekasztani a kallantyút, hogy magától menjen, nyomni kell végig. Reggel, a hidegben fogni az enyhén hűvös fém pisztolyt nem olyan kellemes élmény. Segáz. Jön vissza a segéd, hogy nincs-e 2 dolcsi apróm kölcsönbe (a jegyzőkönyv kedvéért a kérdés a következőképpen hangzott: "Do you have two dollars change, I can borrow please?"), mert nincs nála annyi pénz, amennyi kell neki!? (megjegyzem akkor minek vásárol valamit, ha nincs rá pénze???)
Megnézttem a kocsiban, persze pont nem volt 2 dollárnyi apró, csak 1.75. Szóval odaadom neki egy mosollyal az 50 AUD-os bankjegyem (az összes KP-t ami épp nálam volt), gondolván, hogy OK, volt egy eset ami beárnyékolja a viszonyunkat, de nyitok felé, hátha jobb lesz.
Mire végzek a tankolással, ő már a kocsiban ül, és issza az energiaitalát. Mivel a kúton be kell diktálnom a kilóméter óra állását, ezért benyitok a kocsiba, és leolvasom, valamint egyúttal visszakérem iraki barátunktól a visszajárót. Erre átnyújt nekem 20AUD-ot...
Próbáltam finoman megkérdezni, hogy hogyan gondolja azt, hogy elkér 2 dollárt, és utánana elkölt 30-at. Erre az a válasza, hogy ne aggódjak majd szerdán megadja, fizetésnapon... Felvilágositottam, hogy rosszul tudja, mert holnap fogja megadni. Erre nem mondott semmit, csak bámult lefelé. Bementem a benzinkútra, mert őszintén szólva nem láttam a pipától, és ilyenkor nehezebb angolul megfogalmazni amit akar az ember mint higgadtan. Miután fizettem és visszamentem a kocsihoz megkérdeztem tőle, hogy mégis milyen alapon gondolta azt, hogy nekem nincs szükségem arra a pénzre? Semmi válasz. OK semmi gond, egész nap csak annyit szóltam hozzá, amennyit muszáj volt. Valahogy nagy nehezen eltelt a nap, majd mikor kipakoltunk, ő elhúzott, én meg bent maradtam, segitettem a főnöknek megszervezni a másnapot. Kisvártatva visszajött a srác, és visszaadta a pénzem. OK gondoltam, ez igy tiszta ügy, le van zárva. Ezután elmondtam neki, hogy ez igy nem mehet tovább, volt egy két dolog ami a viszonyunkat elrontotta, de mi lenne, ha tiszta lappal kezdenénk?
Na és itt volt az a pont ahol simán le lehetett volna zárni a dolgot, de ő elkezdett velem kiabálni (kint a cég előtt), hogy soha többé ne legyek vele olyan tiszteletlen, mint ma reggel voltam. Mi van?! (WTF?) Most ajánlok fel neki egy békés lezárást, hajlandó vagyok elnézni mindkét hibáját, meg azt, hogy helyette vállaltam fel (pénzügyi, és felelősségi viszonylatban is) a doboztörést, és még neki áll feljebb?! Na nekem se kellett több, mondtam neki, hogy kérdezze meg a szüleit, hogy az ő hazájában mi jár azért aki ilyet csinál, mert tudtommal levágják a kezét... Ő azt mondta, hogy nem hagytam neki időt elmagyarázni, hogy mit akart a pénzemmel. Elmagyarázni? Mit? Hogy elvette kérdés nélkül??
Itt esett le, hogy a cég előtt kiabálunk a nyilt utcán, ezért otthagytam egy olyan gyöngyszemmel, hogy: "Buy yourself some IQ instead of smokes!"
Hát nem kicsit voltam ideges. Reggelre megnyugodtam, és úgy döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt, elbeszélgetek vele. Mikor bementem, rögtön odamentem a főnökhöz, hogy kell 15 perc a sráccal a tárgyalóban, és őt is szivesen látom. Elmondta, hogy a srác tegnap este járt bent nála, és ő is erre gondolt. Természetesen kiderült, hogy a srác kicsit máshogy adta elő a történetet... Ő a következőkben mondott mást mint én:
1., Ő igy kért pénzt: "Can I borrow a few dollars?"  (kérhetek kölcsön néhány dolcsit)
2., Aggresszivan "követeltem" tőle a visszajárót. (én és aggressziv... ez nem jön össze...)
3., Kiabáltam vele
4., Mondta, hogy másnap megadja a pénzt
5., Megvetően bántam vele
6., Sokat vártam el tőle

A beszélgetés azzal zárult, hogy én nem vagyok hajlandó vele dolgozni, mert nem bizom benne. Kétszer élt vissza a bizalmammal. Erről ennyit. Szegény főnökömet sajnálom, akinek rettenetesen kellemetlen volt a dolog.

Visszatekintve pár fontos gondolat:
- Ha mérges/ideges/feszült az ember, az idegen nyelvű szókincse többezer szórol kb 200 szóra csökken
- A srác iraki ezért nem tud elmenni amellett, hogy lekezelően bántam vele (kultúrális különbség)
- Mivel Ausztrál születésű, ezért arrogáns, és nem vallja be ha hibázott (ez amolyan általános OZZI dolog)
- Ne várdd el, hogy azért mert egy OZZI-nál magasabb  pozicióban vagy, automatikusan megkapod a tiszteletet a beosztottaktól. Itt nincs munkaféltés, se tisztelet a bevándorlók iránt.

Július 1. Második incidens...
Hétfő reggel. Szokásos fél órámmal hamarabb megyek be, mert van feldolgozni való mérésem. Negyed órával később megérkezik a rengidős földmérő (OZZI fickó 35-40 éves, 6 éve van a cégnél), és elkezd velem kiabálni, 2 másik kolléga előtt, hogy már 4. hétvégén dolgozik úgy, hogy nem tudja a prizmára felcsatolni a GPS vezérlőjét, MIATTAM. Szerencsére jól itéltem meg a helyzetet, csendben kimentem a kocsiba, kivettem azt a tartót, amit én meg a főnök eszkábáltunk össze más felszerelésből (MIVEL ANNAK ELVESZETT A TARTÓJA!!!), és odaadtam neki.
Szerencsémre egyedül kellett kimennem, és nem volt időhöz kötve, ezért megcsináltam amit kellett, megvártam mig mindenki elmegy, és beszéltem pár szót a főnökömmel, hogy megint én voltam az okosabb, és csendben maradtam, de ez azért nálam átlépett egy határt, főleg úgy, hogy nem sok közöm van az elveszett tartóhoz. Elmondtam azt is, hogy az a bajom, hogy emiatt az eset miatt a továbbiakban bármiféle előremenetelem a cégnél erősen kétséges (tisztelet).
Kimentem terepre, igy volt nagyjából fél napon gondolkodnom az eseten, aminek a végén arra jutottam, hogy semmi értelme igy hajtani, ha úgyse jutok itt előre, keresni kell másik céget...
Mikor dél körül visszaértem az irodába, mondtam a főnököméknek, hogy tiz percet kérnék az idejükből, ha ráérnek. Persze pont jött egy ügyfél, és olyan egy órát volt náluk, utána meg nekem kellett elrohannom egy fél órára. Mint később kiderült, ez jól jött ki igy, mert mire leültünk beszélgetni, már nagyon tartottak tőle, hogy mit akarok mondani.
Azzal nyitottam, hogy nem tudom miért én kerülök mindig be az irodájukba, hetente, de az aznapi eset átlépett egy határt, és ezt senkitől se  vagyok hajlandó elviselni. Ráadásul, igy hogyan várjam el, hogy a többi földmérő elfogadjon magasabb pozicióban, ha bárki kiabálhat velem az irodában? Elmondtam hogy nem szokásom kapkodva dönteni, ezért kérek 2 nap szabit, hogy eldönthesem hogyan tovább. Akkor sem hagyom őket itt rögtön, mert tudom milyen hatása lenne a cégre, de igy itt sem akarok maradni. Mert nem szeretnék megragadni ezen a szinten.
Nagyon megijedtek, de egyértelműen a tudomásomra hozták, hogyha dönteni kellene köztem és a rangidős földmérő közt, engem választanának, meg hogy nem hülyék, látják, hogy mit teszek le az asztalra. Illetve, hogy engem szánnak magasabb pozicioba, nem őt.
Ezt a megjegyzésüket teganp meg is erősitették, azzal, hogy miután beértem elmondták, hogy változtatásokat csinálnak a cégnél, nem tudják tovább halasztani. Először leülnek az egyik velem egyidős (nagyon értelmes, és jó természetű) OZZI kollégámmal beszélni, majd velem, és ezzel a sráccal, majd velem a sráccal és a rangidős földmérővel. Tehát viszonylag rövid idő alatt viszonylag jó pozicióba sikerült kerülni, kinéz egy béremelés is, aztán a többit meglátjuk.
Az incidens lezárása,: másnap egy karton sör, és őszinte bocsánatkérés a rangidős földmérőtől. Ügy lezárva, sör felnyitva. Részemről azért, mert biztos a pozicióm, és a megbecsülésem a cégnél, igy nem kell kicsinyes játékokba bocsátkozni a többi alkalmazottal. Részéről pedig azért, mert úgy sem tud mást partnernek tekinteni a cégben szakmailag.

Folytatás várható, ha lesz időm a héten... :S