Elmúlt napok

Szerk.: Zoli

 

Megint kimaradt egy pár nap, elnézéseteket kérem ezért is, és a naplószerűségért is, de mivel ez inkább élménybeszámoló, mint egy-egy téma részletes leírása, ezért remélem élvezhető lesz.

Mentségemre legyen mondva, hogy jó sűrű napjaink is voltak. Nem 8 órás elfoglaltságok, de a meleg úgy kiszív még minket, hogy estére rendesen elfáradunk.

Február 20-24. ig ügyintéztünk. Tax fájl Number-t (adószámot) igényeltünk az interneten, kocsikat néztünk, munkát néztünk, takarítottunk, rendet raktunk, illetve a személyes kapcsolataink ápolásával foglalkoztunk.

Csütörtökön nagy élmény volt felhívni az AMEP központi irodáját. Ez volt az első kellemetlen élményem Ausztráliával kapcsolatban (és sajnos lesz folytatása). Egy ázsiai kislány vette fel a telefont akinek az angoltudása erősen a 0 felé konvergált. Rendesen felhúzott az értetlenkedésével. Mindent el kellett neki betűzni többször, és mint később kiderült, a telefonszámomat is elgépelte... :S NO COMMENT

Pénteken fel kellett hívni a NAB ügyfélszolgálatát, mert az internetbankon keresztül, nem tudtunk hozzáférni a pénzünkhöz. A call centeres csaj aranyos volt (értette amit mondok), és biztosított róla, hogy ők tévedtek. Amikor azonosítottuk magunkat, akkor kellett volna a korlátozást megszüntetni. Megkérdezte, hogy a társtulajdonos hozzáférését is engedélyezheti-e. A válaszom ugyan igen volt, de ezt már elfelejtette megcsinálni, úgyhogy Ildi kódjával nem lehet még utalni... Tényleg minden 50-70%-osan sikerül nekik elsőre.

Egy napot a parton is töltöttünk, de most már meg nem tudom mondani, hogy melyiket.

Szombaton találkoztunk egy előttünk egy héttel Perth-be érkezett párral, akik körbevezettek minket Fremantle-ben, ami annyira teteszett nekünk, hogy a későbbiekben elgondolkozunk ennek a suburb-nek (kerületnek) a közelében élni. (azért amikor odafelé mentünk, és busszal átmentünk a szárazföld belseje felé lévő kerületeken, azért látszott egy-két lerobbantabb környék, a hozzájuk tartozó lerobbantabb emberekkel, akik főként OZZI-k voltak!)

Magánál a kerületnél, csak a társaság volt jobb, nagyon élveztük, és reméljük újra sor kerül majd hasonlóra!

Vasárnap elhívtuk azt a személyt a házhoz, aki összehozott minket a szállásadóinkkal. Kellemesen elbeszélgettünk HUNGLISH nyelven. Hol angolul, hol magyarul. Ezúton is még egyszer köszönjük nekik a szervezést!

Február 25.-én hétfőn délelőtt megnéztünk egy Ford Falcon-t közel 5-6 km-re a szállásunktól. Olcsó is volt, és a tulajdonosa azt állította, hogy műszakilag tökéletes. Hát nem volt az. A vezetőoldali ajtó nem nyílt . Hátulról kellett előre nyúlni és felemelni a gombot, a kocsi tiszta rozsda volt, a festék lepattogzott, és több horpadás volt rajta. Mivel odafelé buszoztunk (1km séta, kb 3 perc busz, 1 km séta), úgy gondoltuk, hogy visszafelé spórolni fogunk, és sétálunk. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem 11:00-kor indultunk volna el hazafelé, a legnagyobb hőségben (sajnos kevés vízzel). Mindenesetre két óra alatt hazaértünk, de nagyon elfáradtunk. Ildi egy kicsit túl is hevült, nem igazán volt jó neki a halászkalap amit hozott magával. A zöld színe miatt nagyon melegedett, így Ildi kisebb hőgutát kapott. Erre még délután kimentünk a strandra (mert délután még sose voltunk), és kész is estére a teljes kifulladás, amit Ildi 13,5 óra alvással orvosolt. Legközelebb okosabbak leszünk.

Amúgy a délutni strandolás ötletét a továbbiakban elvetettük, mivel a MINDENNAP délutánra megérkező óceán felőli szél (Fremantle Doctor) olyan erős, hogy az ember egy ipari homokfúvó előtt érzi magát.

Február 26.-án kedden megérkezett Ildi TFN száma. Nekem azóta sem, pedig egyszerre igényeltem a kettőt... Sebaj a taktika: NO WORRIES!

Aznap délután elmentünk megnézni még egy autót, egy kis Ford Fiestát, kevés kilóméterrel, női vezetővel. A kocsi Leeming suburb-ben volt, ahova tömegközlekedéssel mentünk. Hát itt már igencsak a sokszínűség uralkodott az utazóközönség soraiban, és a busz kora, és tisztasága (csak azé az egy buszé, amire mi szálltunk, a többi nem) vetekedett az otthoniakéval... A kocsi maga műszakilag rendben lett volna, bár a központi zár nem ment, és kicsit sokat kértek érte (1800A$). Emellett amikor elvittem egy körre, az erős jobb kanyaroknál a kerék (valamelyik hátesó) kattogott, mintha valami fémh érne hozzá. Ez se jött be.

Február 27.-én szerdán a CBD-ben jártunk az AMEP miatt. 9:30-ra rendeltek minket oda. Úgy hogy 8-kor elindultunk 9:15-re ott voltunk. A telefonban jól éreztem ázsiai volt a recepciós, és az angolt csak törte. Jóindulatú volt, de sajnos a kommunikációja nem volt rendben. Egy (szerintem) zseniális lengyel fickó mérte fel Ildi angolját, és 5 perc alatt ugyanazokra az eredményekre jutott mint én. Ildi sok mindent megért, de némi kavar azért van, és az alapokra kell hangsúlyt helyezni az elején. De nem is ez a lényeges. A fickó szimpatikus volt, és ügyes, igazi tanár.

Utána Ildi tanácsadójájoz kellett mennünk, aki tipikus példája volt kevésbé intelligens OZZI-nak. Ápolatlan volt, és öntelt. Jóindulatú, de sajnos nagyon buta. Egy órát csesztünk el arra, hogy a fodrász szakma, szabad szakma. Utána elmondta azt, amit az AMEP programról már úgyis tudtunk, MINDENT kinyomtatott (ebbe bele kell érteni teljes internetes site-okat, holott csak a LINK lett volna lényeges... éljenek a fák!) , és újabb egy órát vett el az életünkből. Közben folyamatosan azt hangoztatta, hogy takarítani kell az elején, mert az az igazi. Ő ugyan OZZI, de ő is külföldön volt sokáig, mikor visszajött ő is csak takarított, és most nézzük meg hogy hol tart!!! Kedvem lett volna nevetni. Ildi rám is szólt, hogy figyeljek már az arcomra, mert fintorogtam néhány megjegyzésénél. Lényeg a lényeg, hogy a nő mondta, hogy akkor kedden, és pénteken délelőtt lesz az oktatás.

Még aznap elmentünk egy kozmetikus szalonba, ahol Ildi megegyezett egy próbanapban péntekre. (ennyit a takarításról... amit nem nézek le, sőt, én tervezem így kezdeni itt, de a nő nagyon degradálóan mondta...)

Már hazafelé tartottunk amikor utánunk telefonáltak, hogy szerdán, és pénteken délelőtt lesz az oktatás.

Február 28.-án csütörtökön egy kedves (még idehaza megismert, próbaszakasz-1 kódnevű) földmérő párral mentünk el a Penguin Islandra, illetve Point Peronra. Nagyon jól éreztük magunkat, úsztunk egy nagyot, és felszíni búvárkodtunk. Cápát, medúzát nem láttunk, de lizardot, ésegy kisebb (1 m-es) Stingray-t (tüskés ráját) igen. Mindkettőt kb 2 méter közelről. HATALMAS ÉLMÉNY volt, KÖSZÖNJÜK!

Március 1.-én pénteken délelőtt itthon szorgoskodtunk, felpakoltam egy nagy adag képet a Picasára, és elkezdtem rendberakni a háziak gépét. Az ADSL-ük feltöltési sebessége valamiért nagyon leesett, úgyhogy majd ezzel is meg kell küzdeni. Ami a lényeges, hogy délutánra lebeszéltem 3 kocsinézést magamnak, amíg Ildi próbanapon van. Az első kocsi Attadale kerületben volt, egy benzines 1998-as Mazda 626-os. Végül is annyira rendben volt, hogy meg is vettem. Előnye, hogy motorikusan teljesen rendben van, új gumijai vannak, szervós, manuális, lámpák rendben, és elvileg még Cruise control is van rajta, de még nem tudtam kipróbálni. A hátránya: ABS nem jó (ég a visszajelzőfény), ezért a fék nem tökéletesen fog (persze a kis körömön ezt nem lehetett érzékelni). Ezt úgy kell érteni, hogy nem „visszarúg” az ABS, hanem mint a hullámzás. Ezen kívül kell rá registrationt fizetni a hónap végén, ami ~250A$. Ami furcsa, hogy 60 km-t vezettem vele haza, és ott produkálta a hibát, mikor Ildi is mellettem ült este, akkor nem. Az átírás itt gyors és egyszerű. Nagyon meglepődtem.

Ildi nagyon kellemesen érezte magát a próbanapon, majd kiderül mi sül ki belőle. Egyenlőre jó lehetőségnek tűnik.

És persze kaptunk egy levelet az AMEP-től, hogy Ildinek kedden, és csütörtökön délelőtt kell suliba járnia... NOOOOOO COMMENT!! :) Már röhögök rajta... Egyenlőre ezt az egy dolgot éltem meg negatív élményként itt, bár nem okozott nekünk egyenlőre anyagi, vagy érzelmi hátrányt, csak mindig a tanácsadónőre emlékeztet.